TOMi BLoG

Káosz és zűrzavar. Az életről, zenéről és művészetről valamint egyebekről kialakult ingerek szöveg formában való megjelenése. Kommentelj nyugodtan, érdekelne egy külső szemlélő véleménye erről a kaotikusságról.

Jogos

Ha tetszik a blog, jogod van örülni neki, de ha nem tetszik, akkor jogod van arra is, hogy ne olvasd. Remélem azért ha olvasod, akkor találsz benne érdekeset is :)



online

bejegyzek

2009.04.10. 02:16 | ftomi89 | Szólj hozzá!

Kíváncsisággal teli kívánságnak álcázott , valójában kőkemény utasítást kaptam, hogy írjak még. Hát írok.

Valami érdekeset akarok írni. Olyat, amit, ha az ember elolvas, nem az jut eszébe, hogy "na ez meg mi már megint". Sőt, semmi más se jut eszébe, mert leköti a figyelmet és nem engedi más gondolatok beszivárgását és galád leigázó hadműveletének beteljesülését. Előretör a fejekben és megmutatja azt, amit máshol nem látni már. Egy oyan világot, ami sehol nincs és nem is volt, de most mégiscsak látható síkra terelődik egy szeletkéje. Ez az én világom, ahol nincs politika, nincs erőszakból, ivásból vagy másból származó probléma. Az én problémáim is ezen világ határán kívül maradnak. Itt bárhova nézek, azt látom, amit szeretnék. Ha akarom egy fákkal teli erdőt, ahova a nap erős fénye csak alig zuhan be a lombok között, de a bejutó fénycsóvák kilukasztják a föld barnaságát. Ha akarom, eső utáni kihalt városban látom magam, a szürkeség színességében. Az égre tekintek és látom, hogy esett de még lesz itt eső később is. Ez most az átmeneti állapot. Az esőszag átitatja az agyamat. Szürke minden, a házak, az égen a felhők, az utak. Autók és emberek nincsenek, csak én. Egyedül járom a házak közt vájt betonszalagokat. Elvisznek a város széléig, ahol megváltozik a hangulatom és kisüt a nap. A házak a hátam mögött szép lassan elsüllyednek a földben, amiből közben élénk zöld fű szakítja ki magát, hogy megédesítse a szürkeség savanyú ízét. Madarak hangja tűnik fel sisteregve, visítva a távolból, majd kitisztul az is és aztán....vért látok. Csak úgy hirtelen vér kezd esni az égből a szép zöld fűre, és tele vörösli az egész mezőt, amelyen állok, de engem nem. Mindenütt vért látok, tiszta vért, nem származott senki halálából, ez csak tiszta vér,a mely az égből körém hullik és zajtalanul fúródik a fűszálakba, átszivárogva minden egyes pórusán. Elindulok a mezőn, ezen a vérrel telített füves mezőn, a lábaim nyomában a fű megzöldül, aztán ahogy távolodok ismét vérrel teli szálak maradnak helyükön. Most a horizonton felkel egy másik nap. Nagyon erős a fénye, teljesen fehér, szinte nem is látni mást, csak vakító fehérséget. A vér eltűnik, felizzítja a napfény, majd lángba borul az egész fűmező és egy pillanat alatt leég. Helyén fekete műanyag padló marad. Kábelek kezdenek keresztül mászni rajta össze vissza végeláthatatlan kábelrengeteget alkotva így a földön. Előttem a padló megemelkedik és két méter magasan megáll. Hatalmas hangfalak körvonalai látszanak a megemelkedett padlón. Ez egy színpad. halk dallamtalan ütemtelen gitárhang zúg fel, egyre hangosabb, de kellemes. Közben egyre hangosabb morajlás is hallatszik, a tömeg zaja. Halvány alakok tűnnek fel körülöttem, egy végtelen tömeg jelenik meg a padlón a.... a színpad előtt. Egy koncertvilággá alakult a lelkem, és most ezt látom mindenhol. Ez király. Élesednek a vonalak, gitárosok vannak a színpadon és zúznak, mindenki headbangel, de csak zúgást hallani, ami a fülnek mégis kellemes. És mindez nagyon lassú mozgással vegyül bele ebbe a fekete tömegbe.

Üvölt valaki.

Kiabál.

Hangosan azt mondja szél!

Suttogja, hogy: víz.

Tátogja: élet.

És eltűnik végleg.

Tényleg,

de én még élek

végleg

ebben a világban,

ahol minden aszerint változik, ahogy azt gondolom

Pillanatok alatt, úgy, mint aki marad, mert ez szabad akarat, és azt akarja, amit ma valaki felad:

A kínai nagy falat? Ez nem ér semmit. Ott hozzák a halat. Nagy falat. Psszt! Senki sem arat, ha meghal a.............

__________________________________________________________________ __________________________________________________________________

 

Ez fért ki belőlem ma. Kissé leszűkült az agyamból vezető cső, így nincs logikailag érthető magyarázat erre az egészre. Ez a lelki világom tükre talán, úgyhogy csak óvatosan, hogy mi jut eszedbe róla. Egyébként teljesen jól vagyok, csak aludni kéne már. Megyek is aludni. "Ment és bezár"

Címkék: blog nyugalom virrasztok

A bejegyzés trackback címe:

https://ftomi89.blog.hu/api/trackback/id/tr21290092

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.