TOMi BLoG

Káosz és zűrzavar. Az életről, zenéről és művészetről valamint egyebekről kialakult ingerek szöveg formában való megjelenése. Kommentelj nyugodtan, érdekelne egy külső szemlélő véleménye erről a kaotikusságról.

Jogos

Ha tetszik a blog, jogod van örülni neki, de ha nem tetszik, akkor jogod van arra is, hogy ne olvasd. Remélem azért ha olvasod, akkor találsz benne érdekeset is :)



online

Watch My Dying - Moebius/vélemény

2009.06.26. 22:03 | ftomi89 | Szólj hozzá!

Úgy döntöttem megosztom lemezélményemet a világhálóval.

Tehát adott egy WMD fan, ha szabad így fogalmazni (ez lennék én) plusz széleskörű zenei ízlés (szintén az enyém). És most jött hozzá az új WMD lemez, a Moebius.


Amikor megláttam a honlapon, hogy nemsokára jön egy film, már nagyon izgatott lettem, és amikor megnéztem azt gondoltam, ez most tényleg - ahogy a filmben is elmondták a srácok - szélesebb zenei világú anyag lesz. A filmben hallott részletek alapján pedig úgy véltem tényleg valami újat hoz majd a honi banda.

Még csak egy napja hallgatom az albumot, igaz egész nap megy :D Talán ehhez a zenekarhoz nem elég ennyi, "érnie" kell a zenének, mire teljesen megemésztem, de az a helyzet, hogy némileg edzettnek érzem magam és valamennyire már magaménak érzem a lemezt. Ezzel el is árultam, hogy nekem tetszik. Valóban nem olyan mint a Klausztrofónia, de hát nyilván nem is az volt a cél, hogy csináljanak egy ugyanolyat, semmi értelme nem lenne. Egyébként z hogy idő kell neki, számomra azt jelenti, hogy idővel pl egyre többet értek meg a szövegből, így a mondanivalója is nyilvánvalóvá válik, addig pedig a zenei részét tudom élvezni.

Az első szám - Moebius - hozta a számomra szimpatikus WMD feelinget, a közepénél mondjuk érdekes az a monoton szövegelés, de az effektek alatta nagyon hangulatossá teszik. Egyébként az egész lemezről elmondhatom, hogy ami még anno a Klausztrofóniában megtetszett az alkotott bennem egy hangulatot. Az új lemeznél is megvan a hangulat, valamiféle sötét, sejtelmes, kitekert ugyanakkor egyszerű hangulat, kb így tudnám jellemezni :D

A következő szám Leggyorsabb mártír néven szól, és nekem nagyon tetszik a refrén fülbemászó dallamossága.

Ezután jön Az utolsó hívás című nóta. A Moebius filmben már volt alkalmam meglepődni, hogy a Tankcsapdás Lukács László is vendégszerepel a lemezen, így most kevésbé lepett meg amikor a hangját hallottam az említett számban. Ebben a számban is dallamos refrén hallatja hangját, nekem ez is tetszik. Egyesek talán ezt neveznék mainstreamesedésnek, de szerintem egyáltalán nem erről van szó. De ha igen, az se zavar, ez attól még egy zene, ami tetszik, mindegy minek nevezzük.

A lemezen a negyedik szám Mindenért néven szerepel. Itt a már korábbról ismert női hang fogad minket (elnézést, nem tudok nevet mondani, ha egyáltalán ő az, aki a Háttal álmodó-ban énekelt; ha mégsem, akkor én tévedtem). Ez egy kettős szerkezetű szám, az egyik része az a fajta WMD-s zúzda, amit szeretek, a másik pedig a lágy énekkel tarkított rész, ami nagy kontrasztot hoz a zúzda után. Érdekes megoldás, de nem zavaró.

A Vadveszély egy karambol hangjával indít, aztán megindul a metál. Ez nekem egy jóra sikeredett, ismételten dallamos refrénnel ellátott számnak tűnik, jóféle.

A lemez hatodik száma - Holtsúly - egy visszafogottabb darabnak indul, de aztán ebben is megvan a tetszetős WMD-s riffelgetés és jó párost alkot az énekkel.

2359. Na ez már nevében azt sugallta nekem, hogy ez valami tipikus WMD alkotás. Megkaptam, amit vártam, nekem ez zúzda \m/ jó volt.

Hátulról visszaszámolva már a negyedik szám jön, az Éter. Az itt hallható énektémák elsőre furcsának tűntek, de mégis van benne valami, amitől tetszik.

A következő szám, a Hattyúdal. Ezzel találkoztam leghamarabb, mivel a klippet már az album megjelenése előtt láttam. Nekem már akkor megtetszett. Megvan benne az újdonság varázsa, sé viszonylag egyszerű, bár nem mondom vannak benne bonyolult dolgok, amiért riszpekt a zenekarnak.

Az utolsó előtti szám az Úton. Ez nekem kissé furcsa, de hát nem lehet minden az én ízlésemnek megfelelő, bár nem egy rossz szám csak talán még érnie kell vagy csak simán nem tetszik úgy mint a többi.

A záródal, Moebius II néven tör be a hallgató agyába. Itt megint megkapjuk az én lelkemnek oly kedves dallamokat és a zúzdát, és megint van mantra, ami furcsa, de belefér. Ja és a szám végén hallható zörej ismerősnek tűnt, aztán később rá is jöttem, hogy ezt már hallhattuk a Rendszerhibán a Systole legelső zörejeként.

Összegzés: más lett az új WMD lemez, de szerintem egyáltalán nem rossz irányba, nekem tetszik. Még az összeéréshez kell egy kis idő, de első tapasztalataim pozitívak.

Ui.: ha esetleg valami véletlen folytán ide tévedne valaki a zenekarból, szívesen veszem a kommentet :)

Címkék: gitár nyár metal my watch dying moebius

A bejegyzés trackback címe:

https://ftomi89.blog.hu/api/trackback/id/tr911290177

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.