TOMi BLoG

Káosz és zűrzavar. Az életről, zenéről és művészetről valamint egyebekről kialakult ingerek szöveg formában való megjelenése. Kommentelj nyugodtan, érdekelne egy külső szemlélő véleménye erről a kaotikusságról.

Jogos

Ha tetszik a blog, jogod van örülni neki, de ha nem tetszik, akkor jogod van arra is, hogy ne olvasd. Remélem azért ha olvasod, akkor találsz benne érdekeset is :)



online

Az élet szép

2009.08.23. 20:02 | ftomi89 | Szólj hozzá!

19:22. Megkezdem a mai blogolást. Hát lássuk csak mi minden történt eddig velem, izgalmas lesz, ígérem.


Hát voltunk lenn az ország másik felében, merthogy utazzunk el szét a világban, ismerjünk meg új embereket, látogassuk meg azokat, akiket meg már ismerünk. Szóval Irány-Recsk_No.2.


Szépen hétfőn reggel felkeltünk Renivel, a normális emberi időben is reggelinek mondható busszal szándékoztuk utunkat eltölteni, ami 8.45-kor indul papíron. Igaziban is ám. Felültünk a 7-es buszra, itt hátul. Úgy gondoltuk elindulunk úgy fél körül ehhez képest a busz megkopott óráján felvillanó időtől kicsit megijedtünk. Aszonnya 7.50. Oké. Szar az óra, telefonomon még csak .42, bár az se optimális, de megteszi. Na csak nehezen odaértünk a BNS-re, útközben Reni megejtette a kötelező diákbérlet megvásárlásának tevékenységi körébe tartozó, címadó diákbérlet vásárlást. Jó drága az is, basszus, nem lehetne olcsóbb? Na szóval belekerültünk valahogy a buszba. Pont abba, amivel Gyöngyösig mentünk, ugyanis az úgy megy, hogy onnan másik busszal mentünk ám Recskre. Szar volt a busz egyébként. Az egyik még jó volt, de a másik az nem. De legalább oda vitt, ahova. Az is valami, igaz-e?


No szépen megérkeződtünk a fárasztó utazásból Recsknek kék eges napsütötte meleg vidékére, ahol rövid séta után Renit elszólította a telefon csörgésének hangja. Anyja benne volt a telefonban (de hogy került bele?! WTF) Jön értünk kocsival, addig legyünk szívesek aszalódni kicsit a napon, mert mi leszünk az előétel, félig átsülve érkezzünk a négykerekű járműbe, jó? Jó hát.


Ott voltunk hát a házban, a déli nap majdnem fenn volt már az égnek a legtetején, ahol szokott. Az ebéd ideje épp elérkezett, úgyhogy elfogyasztottuk. Most mértéket tartottam és szépen annyit ettem, amennyit nem sajnáltam magamtól, nem keveset, nem is sokat, jó volt.


A többi napoknak történéseit inkább tálalnám az összevisszaságnak rendszerében, mert hát nem emlékszem olyan pontossággal az eseményeknek gördülékenységére, mint ahogyan az a jelenvalóságban megesni szíveskedett velünk. Hát ömlesztve:


Kutyáztunk, babáztunk, ettünk, filmeztünk, aludtunk, nemelmentünk. Ez utóbbival kezdeném. Nemelmentünk, pedig majdnem, de aztán mégsem. Szóval az úgy volt, hogy Reni-apunak meglepetés lett volna előkészítve az időnek forgatagában, ahogyan az csütörtökre időzítve megmondható. Hát akkorra. Reni-apu szeret horgászódni, úgyhogy gondolták a háziak, meglepik egy közös kirándulás alkalmával egy horgásztóhoz való ellátogatás örömével. Sajnos kipattantak az információk, így mint kiderült ahhoz tudnia kellett volna mindent, hogy milyen halra, hol miért hogyan satöbbi. És egyébként sajnos augusztus 20.-a ugye lefoglalt helyekkel volt megtelítve, ezért hát elmaradt a program, de cserébe kint ebédeltünk az első teraszon. Nekem nem baj, én jól éreztem magam így is, "nur nicht bekakken!".


No hát kutyáztunk is. Adott ehhez a tevékenységhez kettő darab háziállat jellegű kutyaélőlény. Az egyik Adél névre hallgat, a másik meg Süti névre nemhallgat. Csak ritkán. :D Na meg hát Süti egy nagyobb termetű állat, úgyhogy előszeretettel végzett ránkugrálását viszonylag kis mértékben díjaztuk örömszázalékkal. Hát még mikor megtalálták a macska halát hujjujujj.... Totális leszámolás a'la kutyák. Megrágcsálták a halmaradványt, és aztán jöttek hozzánk lihegni a jó kis halszagű leheletükkel, nagyon kellemes, próbáljátok ki otthon is!


Babáztunk is ám. A célszemély a szembeszomszéd Ferike, aki nemhogy egynapon született velem, ráadásul még másfél éves is (mint én agyilag, höhö, amúgy nem). Jó arc a kissrác. Gyakran használt szavai a következők: ha/hö, fa!, jáj., mama!, haza. Körülbelül így. És ahogy ezen szavakat megfelelő sorrendbe rakva, a megfelelő pilanatban alkalmazva előadja az megnevettető. Ja és, az ismeretlennek véltektől elhangzó szó hallatán inkább csak csendben felfelé vizslat, ő ott sincs. :D Aranyos. Amúgy az anyja, nagyanyja és dédanyja is ott voltak, és mindahányan vannak ugyanúgy, hasonló arckifejezéssel nagyokat tudnak nevetni, jópofák :P


Nos ettünk is, aludtunk is meg filmeztünk is, de inkább nem taglalnám az első kettőt. Megnéztük viszont a Reni Londonban tett látogatása során készült videoanyagot, jó volt, én is akarok menni, megyek is. Meg megnéztük a 13 kísértet-et valamint a Jane Eyre-t. Mellesleg utóbbiban játszott az általam csak a Lost In Space-ből ismert, ott apát alakító színész, amiről így eszembe is jutott, hogy meg akarom majd nézni, holnap asszem elő is keresem s teret adok ezen vágyam beteljesülésének.


Hazaútról röviden. Reni nővére kivitt minket a buszhoz (Zsuzsa) [nem a busz, hanem Reni nővére]. Elértük szépen, de "ami elromolhat, az el is romlik" alapon a buszon található jegykezelő gép/minipénztár szépen bedöglött, nem bírta már a nagy nyomást, ez a sok út... Hát 10-15 perc kínlódás után a csúcstechnológia helyett kaptunk kézzel írt jegyet, az is jó, csak mehessünk, köszönjük a lehetőséget. Betettük magunkat a busz hátsó részébe, a hátsó ajtó előtti két ülésbe egész konkrétan. Zenét a fülbe, aztán hagy szóljon. Elég fárasztó volt az út, dehát mégiscsak hosszú, szóval ez így "egészséges". Úgy döntöttünk, hogy a maradék hazautat 2-es metró-18-as villamos kombinációjával oldjuk meg, így is tettünk. Hazafelé Opeth-et hallgattam, nyugis zene a sötétedő/sötét útra.


Ennyi. Ja még annyit, hogy nagyon jól éreztem magam Recsken, jót tett ez a kis nyugi, furcsálltam is, hogy amikor felértünk bp-re valahogy furcsán "rossz" érzésem támadt, hogy ennyi ember nyüzsög, picit kezdtem beleszokni a csendes környezetbe. Nembaj, elmúlt a furcsa rossz érzésem. Ja és füstölőztünk Reninél, van egy kisebb adagnyi füstölő "készlete", találtam belőle egy Négy évszak nevűt, tetszős a dolog.


Más. Pénzkereső jómunkásember lévén úgy döntöttem jó lenne valami hasznos dologra költeni az összegyűlt pénzemet. A választás a biciklimre esett, így legalább a testi jelenlétemre is hatást gyakorolhatok. Remélhetőleg a meglévő össztelós kerékpáromat fogom némileg felspécizni. Meglátjuk, amikor kész, dobok képet, hogy vizualizáljam a dolgokat.


Na mi történt még, amíg nem voltam...Ja hát lepukkant a gépem, és sehogy se akart normálisan bekapcsolni, csak kaptam mindig a fekete képernyőt osztán annyi. De most délelőtt azt mondtam neki, egykettohárom-múkodj! és lám múkodik, úgyhogy jöhettem blogolni így a nap végére. Örvendezzetek.


20.02. szimmetrikus időpont. Épp méltó a mai blogolás befejezésére. Köszönöm a figyelmet, jövök még.


Utóirat: Krisztának boldog szülinapot, ha esetleg véletlenül ide téved, bár már az ismerősi köröm határvonalát jelentő csík szélén üldögél, szerintem le fog esni, höhö. Na sebaj, gudbáj.

Címkék: nyár kerékpár bicikli baba nyugalom recsk ószom

A bejegyzés trackback címe:

https://ftomi89.blog.hu/api/trackback/id/tr601333289

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.