TOMi BLoG

Káosz és zűrzavar. Az életről, zenéről és művészetről valamint egyebekről kialakult ingerek szöveg formában való megjelenése. Kommentelj nyugodtan, érdekelne egy külső szemlélő véleménye erről a kaotikusságról.

Jogos

Ha tetszik a blog, jogod van örülni neki, de ha nem tetszik, akkor jogod van arra is, hogy ne olvasd. Remélem azért ha olvasod, akkor találsz benne érdekeset is :)



online

Már megint a pénz szaga

2010.04.11. 19:34 | ftomi89 | Szólj hozzá!

Holnaptól ismét belevetem magam a munka édes óráiba. Bár csak négy napig, de elég. Óvodáknál fogok ajándékot osztogatni a töpörtyűknek, akik oviba érkeznek. Mindezt egy ellenkező nemű társsal fogom végezni napi 1, azaz egy óra terjedelemben reggel 7-8-ig, úgyhogy azt hiszem bőven elfogadható minőségű a munka.
Kaptunk egy rakás kis füzetet, az oktatásról szólnak, óvodáról, iskoláról plusz hűtőmágneseket. Valószínűleg a kicsi emberkék csak annak fognak örülni, hogy jaj ajándék, a szülők meg majd el is olvassák, mert ők el tudják.
Jó lesz, szerzek vele egy kis adag pénzt.

UPDATE: Nos, megvolt a munka, úgyhogy leírom milyen jó volt.
Első nap. Már jól indult egy adag esővel, köszönjük emese. Újpest központhoz kellett menni reggel 7-re. Néhány perccel 7 előtt nagy nehezen felderítettem a célobjektumot némi civil kihallgatás eredményének segítségével. Az utca embere korán reggel is segítőkész és jól informált (hárman háromfelé küldtek el, ugyanarra a kérdésre válaszolva). Végül is megtaláltam a kiskorúakat óvó intézményt és sikerült összefutnom a rövid időre munkatárssá vált párommal is. Bementünk az oviba, ami valljuk be, reggel 7-kor még nem tolong gyerekek hangos zsivajától, de azért néhányan már bent nyomatták. Megkerestünk egy óvónénit, akivel miután közöltük feladatunkat értetlenül annyit mondott, hogy nem tud róla, de hát tessék, csak tessék, osztogassanak. Így is tettünk. Kiálltunk a bejárat duplaajtós biztonságtechnikai beléptetőrendszeréhez, a külső és a belső bejárati ajtók közé, majd előkészítettünk mindent (harci arcfestés, csőretöltés, stb.). Nemsokára megérkezett az első delikvens, majd a második és aztán még sokan, kb a fél adag cuccunkat szétosztottuk, aztán mivel megállapításra került, hogy az idő éppen a munkaidőnk utolsó percébe lépett, egyeztetés után ott hagytuk a megmaradt adagot, hogy majd vehet belőle, akit érdekel.
Második nap. Ezúttal az örs közelében kellett tevékenykedni. Könnyen odataláltam, de az eső nem könnyítette meg a dolgomat, sőt nagyobb hévvel esett, mint előző nap. Szintén pontosan érkeztem és meglepetésemre az ovi emeletes volt. Nem gondoltam, hogy ez boszorkányság, de eddig az egyszintes óvodákhoz szoktam, így ez újdonságként jelentkezett az agyamban keletkezett ingerek közepette.
Az óvoda vezetője kedvesen fogadott minket, természetesen itt sem tudtak a munkánkról, annak ellenére, hogy nekünk azt mondták, minden ovit tájékoztattak érkezésünkről. Itt egyszerűsödött a metódus, szétosztottunk adagokat a különböző csoportoknak, létszámnak megfelelően, így a munkaidő némileg lerövidült. Ennek nyilvánvalóan örültünk. Még aznap elmentem egy iskola portájára, átvettem Reni apukájának pár hibiszkusztőt jól. Aztán kimentem Reni elé a buszállomásra, ugyanis megérkezett végre :) Felajánlotta, hogy jön velem másnap dolgozni, aztán elmegyünk találkozni szülőatyjával, hogy a hibiszkusztő átadásra kerüljön és mindenki hepi legyen.
Harmadik nap. Korán keltünk, ahogyan az első két nap is, de most valahogy különösen nehezemre esett felkelni. Kibóklásztunk az esőbe. Megint. De most volt esernyő. Renié. Megóvott minket az esőtől. Nem esett ránk (a választás). Nos tehát ez alkalommal egy budai óvoda vált célpontunkká. Sajnos a buszmenetrend miatt korán értünk oda, különben elkéstünk volna, így aztán fél órát várakoztunk az esőben, kellemesen. Az a helyzet, hogy ez egy magánóvodának tűnt és valószínűleg az is volt. Gazdagoknak, tudjátok. Burzsuj-ovi. Kint a kapuban csöngetni kellett, vagy beírni a kódot a bejutáshoz, bent aztán enyhén visszataszító modorral fogadtak, hogy ők nem tudnak semmit és ne is menjünk be, várakozzunk kint az esőben, amíg megjön a vezető, majd vele beszélünk. Kimentünk picit bosszúsan. Vártunk. Majd pedig láttunk megérkezni gyerekeket a szüleikkel, úgyhogy úgy döntöttünk megcsináljuk az igazolásra szolgáló fényképeket, ahogy átadjuk nekik a cuccot és elhúzunk. Sikerült is, így itt is hamarabb végeztünk és mehettünk tovább a dolgunkra. Utána mentünk odaadni a hibiszkuszt és zúztunk haza aludni, ugyanis nagy igényünk volt rá a korai kelés miatt.
Negyedik nap. Utolsó utunk a XIV. kerületbe vezetett. Itt sem tudtak rólunk, de már megszoktuk, így kellő lelki nyugalommal vághattunk bele az osztogatásba. Lerövidítettük itt is a munkaidőt és a maradékot otthagytuk szétosztásra. Kellemes volt hazautazni a munka végeztével, hosszasan Cannibal Corpse-t hallgatva a buszon.

Tanulság a hétre: aki nem szereti az esőt, ne mászkáljon eső idején.

Címkék: munka ovi osztogatás nemszeretemazesőt

A bejegyzés trackback címe:

https://ftomi89.blog.hu/api/trackback/id/tr341912741

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.