Paprikás jóreggelt a népnek! Egy alternatív vers következik most, azok közül, amelyek általában hajnalban születnek. Ez a mostani a 20. születésnapom alkalmából jött a világra. Tessék:
Tudok valamit, én elmondomHa te meg elfojtod
De nem a torkod
Elmentem én ma a hádába
De nem Hágába, csak ide a vágányra
Oszt el vele egészen V.Á.-ra
Onnan már nem volt nehéz
Csak séta és nem tekéz-
tóriázik, bele a lecsóba
A kancsóba, az óvva
Belefolyt. a víz, tisztaság powa
Na jólvan.
Ott volt a háda, angoloknak áruháza
Ruhája, gatyája meg minden álma
Olcsón kaphatsz ruházatot
Külföldről hozzák, de nem az utánzatot
Sok itt a nő, férfi meg egy se
Mi ez itt, egy lebuj? némmá' ott egy fecske
Ez egy ruhabolt, használt
A magyarázat használt
Hasznát vettem én is
a kosárnak, beleteszi a ruhákat mégis
Én meg hozzam? Hozzad
Szépen, arrafele nyomjad
Nehéz a haladás, szétb*sz az ideg
Hordár lettem és mindent odaviszek
A próbafülke, sor van előtte
Nem bírod ki úgyse, míg bejutsz legelőre
De mégis, ott vagy, bemész és nézed
Melyik gatya lesz jó a mai szép estére
Hát egyik sem! ezt ne nézd tovább
Tedd le inkább vissza az összes ruhát
Hát viszlát. Csá.
Elnézést kívánok. A magyarázat pedig ehhez a vershez annyi, hogy ez a mai napom egy részletét meséli el, némiképp eltorzított valóságként megjelenítve mindazt, ami lezajlott.
Ja egyébként éppen most lettem 20 éves, mivel a bejegyzést úgy állítottam be, hogy éjfélkor jelenjen meg :D No bájbáj.