Írtam egy rövid verset/dalszöveget:

Bonyolult egyszerűséget fejtenek zárt szemek ajkai,
Ismerni vélik ezt a formát, útjuk elején sejtetni enged a hajnal.
Elmékben vájkál egy hang, égő pálca csattan,
A fény felgyullad, a kerék kattan.

Hosszú íven repül, célzottan egy irányba,
Nem érzi még, de szíve nem zúg hiába.
Szakadozik a talaj, élesedik a fal,
Egyetlen tégla-porszem szétveti a zajt.