TOMi BLoG

Írtam egy verset, hát egyszer mindent el kell kezdeni, ha kapok biztató visszajelzéseket, akor talán lesz még több is. Hát íme:

"Hirtelen felindulásból elkövetett gondolatirat"

Sötét van mint mindig ilyenkor,

Mert az éjszaka fényei nem érnek el sehol.

Még nem látom a holnapot,

De amint megpillantom a napot,

Tudni fogom hogy túléltem a tegnapot.

Egymagam vagyok.

Üvölt egy banda a fülemben,

Visszajelzést kapok,

Hogy ezzel egyetemben

Felcsillant egy fény amott,

Arrébb.

Most csend van, de kinn

Még megy az élet.

Ricsaj, röhögnek valakin,

Aki azt hitte nincs a késnek éle

De van.

Nincs értelem e szavakban,

Csak ha látod mi áll a sorok

Között.

Nem kell hozzá sok

Csak érezned kell mit írok.

Nem látom a gondolat végét

Mintha futna előlem

Árnyékba rejtve testét,

Eltakarja magát, de felőlem....

Futhat, míg utol nem érem

De akkor mindezeknek vége,

Elszakad a fonál, amely vezette

E sorokat a bizonytalanságnak elébe.

És vége.