Nem is kezdődhetne jobban a szombatom, mint ahogy lezajlott e csodás "reggelen".
Előrevetítem a dolgot: eminem, keresztény dalok, taxisofőr, hajnali 5. Ezek a kulcsszavak :D
De még mielőtt falnánk itt az élvezeteket nagy mohóságunkban, ugorjunk vissza a tegnap estére/éjjelre. Úgy 11 körül feküdhettem le, és tényleg fáradt voltam, szóval zenét hallgattam pár órán keresztül, hogy elaludjak már végre. Egész jól elvoltam a zenehallgatással, hát mondom majd elalszom egyszer, reméljük még mielőtt az akksi lemerül. Úgy hatékonyabb. Hát csak nem akartak leragadni a szemeim és az éberségemet is elég megbízhatónak mondanám. Jó, semmi gond, akkor most leteszem a zenét és próbálok aludni. Gondoltam már úgyis van vagy 5 óra. Oh én kis naiv...hát fél 2 volt, de nem érdekes... Aludjunk! Megy az idő, telnek a percek, csak nem jön az álmosságnak még csak apró szikrája sem, de hát nem adjuk fel. Akkor kimentem a wc-re elvégeztem a dolgomat, vissza az ágyba. Na mondom most aztán úgy elalszom, hogy fel sem ébredek karácsonyig. Nagyon nehéz kitalálni, hogy ezúttal sem sikerült. Na jó, akkor hallgatunk még zenét, hajnali 3 óra van, ilyenkor aztán lehet. Egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy zenehallgatás közben egyre éberebb vagyok. Hát gondoltam most már akkor nem sok alvásról lesz itt szó...
Ekkor már 4 óra is elmúlt, kibaktattam egy kis innivaló után nézni. Találtam. Ittam is belőle. Jól esett. Vissza a szobámba. Leültem az ágyamra, hátha majd pont ülve ér a kegyes alvási inger. Nem nagyon akart az engem megtalálni, épp másokat altatott körülöttem kivéve az "ébresztőszolgálatot". Na itt jönnek a képbe a kulcsszavaink.
Hajnali háromnegyed 5 van, játék következik - legalább ezt vártam volna mielőtt belekezdenek, de hát mondtam már, hogy semmi nem lehet tökéletes. Szóval nem volt bevezető vagy felkonferálás, csak hirtelen meghallottam, hogy "óóóó Isteneeeem, véééééééédd meg az ééééén ííídesapááááááááám...." fuh mondom itt aztán most kő kövön nem marad, betörtek a keresztény egyházi énekkar részeg tagjai és könyörtelenül téríteni fognak. Mint az állat. Na jó, eltelt 5 perc és a térítők mintha csendesedni látszottak volna (közben figyeltem ám őket az ablakból, hát nehogymár ne; nem úgy megy az, hogy ezek itt csak úgy kornyikálnak kedvükre hajnali 5 előtt, én meg le se szarom). Ekkor megjelent a színen a kedves "megmentőnk", A TAXISOFŐR, igen, nagy betűkkel, megérdemli a hülyéje. Kedves újdonsült szereplőnk mit sem tudva arról mit cselekszik, megállt a két térítő mellett kocsijával és végülis rábeszélte őket, hogy hát ő most itt zenét fog szolgáltatni a kocsiból, mert az mókás és ha már ezek ketten így énekelnek akkor majd most zenei aláfestéssel folytathatják ezen tevékenységüket.
Mondhatom felettébb kellemes volt az összhatás, ahogyan egy eminem számra rámixelve hallhattuk a térítők keresztény témájú dalát. Köszönjük szépen. Ez most valahogy nem jött át...
Nem telt bele pár percbe és A TAXISOFŐR rájött, hogy most már ideje haza indulni, nehogy az asszony gyanakodjon (?), úgyhogy a szórakoztatóiparban ez alkalommal eltöltött rövid, ámde annál hatásosabb tevékenységét ezúton köszönjük, de legközelebb nem tartunk rá igényt.
Mindezek után természetesen a két hölgynek elég volt a mai szereplésből, és követték a mi jótét lélek TAXISOFŐRÜNK példáját, elindultak haza (vagy legalábbis el innen; jól tették) Azért még a házunk közeléből elvezető úton egy kis dalcsokorral örvendeztették meg a tisztelt lakókat. Egy élmény volt. De tényleg. De még egyszer ilyet ne.
És itt tartunk most, már nem kelnek szárnyra fülünket kényeztetni hivatott hajnali dalok, és nem jönnek TAXISOFŐRÖK, hogy mindezt elősegítsék egy még a daloknál is impozánsabb zenei aláfestéssel. 6 óra van. Éledezik a környék (vajon miért, biztos maguktól így szombaton). Indulnak az első villamosok. Álmos arcok jelennek meg az utcára lépő emberek fején. Indul a nap. Kívánok mindenkinek legalább ilyen kellemes folytatást, mint az én kedves, minőségi ébresztőszolgálatom.
Vége
