TOMi BLoG

Nem fűznék hozzá semmit az elmúlt khömm... időszakhoz. Egy kicsit sok. Tudom. Nélkülem pláne sok :D

Nos, itt vagyok megint, jó szokásomhoz hűen hajnalban tévedek a blogomra, hogy bővítsem némi emberi kotyvalékból származó gondolatnak hívott szövegsöpredékkel.

Jó sok minden történt amíg nem voltam itt, úgyhogy majd most lesz mit pótolni. Épp tavaszi szünetem boldog időszakának egyik pillanatában rángattam ki magam a valóságból, hogy megosszam gondolataimat az onlájn kockafejekkel.

Jut eszembe, most írtam Reninek, hogy verset fogok írni, mert jött az ihlet. Hát szokásos: hajnalodik, kiugrom az ágyból, a versírás már vár reám...

Most csak spontán írás jön, így a címe is:

Spontán gondolatsor

Áprilisi tréfa talán, hogy feltűnik gondolatom?

Ne hidd ezt, barátom, nem akarom,

Ez bizony egy halom malom, benne egy pár majom, némelyik nagyon barom.

Nem logikus így elsőre, mit mondok, mert ez a megszokott tőlem

Belegondolva felcsillan a logikának némely halvány sugára, ahogy áttörni kívánja a szigorú szabályok közé szorított fejednek beton falát. És akkor rájössz majd mi ez itt. EZ ITT ÉN vagyok, teljes valómban, ahogy az mindenféle gondolkodás nélkül megelevenedik a monitoron. Hajnaliegy óra éppen elmúlt pár perccel, most a fali óra kattogását nem hallom a csendben, helyette inkább a sötétbe vesző apró ventillátor zaját érzem a fülembe mászni, csak finoman kitölti fejemet, és nem hagyja kitörni a billentyűk koptatásának hangját. Már nem suhannak autók kerekei az utcán, későre jár. De nem is hallanám. Már ha hagynám. Eszembe jutott egy banán. Most meg a balkán. És reggae. De miért?

Csak.

Mondtam, ezek spontán gondolatok, azért csinálom ezt, hogy majd mindenféle tudós emberek, későbbi hírességem esetén ezeket kielemezve belemagyarázzák hajdani szerelmemet vagy elmeállapotomra utaló megjegyzésekkel tűzdelt gondolataikkal tarkítsák a szürke eget.

Nincs rá szükség, de azért talán mégis. Elhatároztam magam. Vagy annyira azért nem, de már indulok. Zenész vagyok, mert zenésznek érzem magam, egészen pontosan művésznek, és szeretnék ennek megfelelő életet élni. Nem vagyok képes más formában meglelni az élet vidám, élvezhető és boldog oldalát. Azt szeretném csinálni, ami leginkább leköt és leginkább jó érzéssel tölt el. Ez a zene, néha a gondolataim megőrzése ilyesformában, és ennél kicsit ritkábban ugyan, de a rajz. Minduntalan szeretném magam kifejezni valahogy. Legyen az akár zene, gondolatok vagy rajz az mégiscsak én vagyok. És ez az ami nekem az örömöt jelenti, kifejezem magam, kiadom magamból a legbelsőbb érzelmeket, a leginkább magaménak érzett gondolatokat, meg akarom mutatni másoknak, hogy ez vagyok én, ez foglalkoztat engem igazán, és ez az, amitől ÉN ÉN vagyok. Ez az önkifejezés? Hát úgy hangzik.

A legizgalmasabb az egészben, hgoy ezzela gondolatsorral is most saját magammal "beszélgetek", kifejtem magam előtt, hogy mire gondolok. Ha úgy tetszik elemzem saját magamat, így kiscito lyan mintha tényleg magamma beszélgetnék és mivel ez ahelyzet, a legjobban udom magamat megérteni és ugyanakkor külsőleg szemlélni, és ez tényleg izgalmas. Azért írok szinte, hogy megtudjam mi lesz akövetlező mondatom. Érdeklődéssel várom a saját godnolataim végét, ogy mindez hova vezet, és aztán majd rájövök, hogy mindez pontosan oda vezet, ahol elkezdtem az írást. Ez egy spontán gondolatsor. És ennyi. Semmi más.