TOMi BLoG

Felébredtem és benyomtam a TV-t. Na mondom akkor HBO. Épp akkor kezdődött egy film. Hát ez valami fantasztikus. Egy buziról szól, akinek az szülei rossz viszonyban vannak, egy orvoshoz kerül, aki végül szétválasztja a szülőket, ja és végül a dilidoki örökbe akarja fogadni a buzi srácot. Ja meg a gyerek anyja leszbi :D

Hát mondom ez kurvajó. Na de mostmár megnézem mi lesz ennek a vége, nem hagyhatom így ennyiben. Ja meg egyébként, ahogy a filmben hangzott el: "szexuális kapcsolata van" a srácnak egy YMCA-bajuszos csávóval xD baszki, ez nyolcadikos csak... pont most mondják. Na hát ez tényleg állat... :D És most közben a doki azt mondja neki, hogy mivel nem akar suliba menni, ezért megteheti, hogy kiveszi onnan, ha öngyilkos lesz xD Merthogy akkor intenzív ápolásra lenne szüksége.

Na ez fasza, nézem :D

Felébresztett a mászkálás, igen :D Ki hitte volna. Ittam egy forró teát, az jól is esett, de most ennyi, itt ragadtam az átmeneti állapotban, nincs kedvem semmihez, de aludni se tudok.

Most jön az, hogy befekszem az ágyba, bekapcsolom a rádiót, halkra állítom és lesz, ami lesz alapon hallgatom csukott szemmel, esetleg el is alszom tőle egyszer. Egyébként a Danubiusra nyomom ilyenkor, mert, ha nem alszom el rajta, akkor 6-tól röhöghetek a Danubius Pirítóson, a Balázs meg a többiek nagy ökrök ám az én szórakoztatásomhoz megfelelő szinten :P

No hát további jó éjszakát, vagy, ha van, aki ilyenkor kel (mert biztos van) annak kellemes napot kívánok, ennyi voltam. Báj.

Fel kellett kelnem, hogy eljátszam ezt a basszeromon:

Hát ez van, sajnos így hajnalban a teljesítményem csak kb 80%-on üzemel, úgyhogy el is fáradtam jó hamar, meg nem is tudtam olyan gyorsan pengetni meg hangokat lefogni de ha muszáj akkor muszáj.

Jönnek kifele a jómadarak a Wigwamból. Egészségükre, hogy úgy mondjam. Mert ugye ők se szomjasak már de a pofájukat nem tudják befogni így hajnalban se, hogy én, amikor egyébként nem tudok aludni, igaz nem miattuk de akarnék, szóval hogy én nehogy mégis tudjak aludni.

Egyébként álmos vagyok de nem tudtam még aludni ebben az alvási ciklusban, aminek a mai éjszakát neveztem el most. Majd egyszercsak megjön az álommanó és beszórja a pofámat álomporral, kicsit fuldoklok tőle, de végül csak elalszom végre :)

Még mindig gitárlázban szenvedek, amivel nincs gond, de meg kell várnom amíg kiderül, hogy felvettek az egyetemre, szóval tomi go juniversziti, de csak mire ez kiderül, akkor kapok 20 rongy támogatást a gitáromhoz. Ez még pozitív, mert már csak annyi hiányzik hozzá a saját pénzemhez pluszba, szóval örülünk csak nehéz várakozni. És ráadásul munkát se találtam, bár most lehet hogy mégis lesz valami anyáméknál az irodában, hát meglátjuk, jó lenne.

Ego blog. Most eszembe jutott, hogy egyszer valaki írt ide kommentet és én hogy örültem hogy egy számomra ismeretlen valaki idekeveredett és olvassa ezt a szöveghalmot. Szóval ő mondta hogy szereti az ilyen ego blogokat. Mindegy, nem akarok ezzel semmit se mondani csak eszembe jutott.

Fél három. Ilyenkor szoktam elgondolkozni, hogy lefeküdjek-e megpróbálni elaludni vagy inkább kockuljak a gép előtt és megvárjam a reggelt. Micsoda dilemma :D

Mindegy, asszem most inkább visszafekszem majd, nem tudok ébren lenni így, de még azért majd kicsoszogok a konyháig valami táplálékanyagért, hogy elfogyasszam szépen. Ilyenkor mondjuk előfordulhat, hogy a nagy mozgás közepette az agyam véglegesen felébred és akkor hiába fekszem vissza, reggelig tuti nem alszom el. Mellesleg amikor így néhanapján idejövök blogolni és véletlenül pont hajnal van, eszembe jut a guinness rekordos angol óra, hogy 72 óráig (+pár óra amíg odamentünk meg hazaértünk, szóval volt az több is számomra) ébren voltam és nem viselt meg a dolog, amikor hazaértem még a géphez ültem és estig kockultam, pedig előtte akárhogy is számolom mégiscsak alvás nélkül töltöttem egy akkora adagot, hogy abba már belefért volna egy-két-három alvás :P Igaz ugyan, hogy utána amikor ágyba kerültem, aludtam másnap estig xD (és a lefekvés napján is este feküdtem le :P)A lényeg, hogy ilyenkor ez jut eszembe és hogy kibírtam én azt a több napot is, és hogy most akkor miért is ne tudnék ébren maradni legalább reggelig, na és ez az a pont amikor elgondolkozom azon, hogy ébren maradjak-e reggelig. Hát ez az én kis lelki világom az ébrenlét és az alvás között elgondolkodván.

Ja egyébként azért írtam a bejegyzés címének azt hogy nu metal, mert elmélkedéseim során arra jutottam, hogy valószínűleg az én saját zenekarom zenéjét ezen kategóriába fogják sorolni. Igaz, hogy szeretem a "klasszikus" metál zenéket, a hagyományos megoldásokat, a paraszt metált, ha úgy tetszik :D de mégis biztos , hogy amiféle dallamokat én összedobok az majd a nu metal címszó alatt fog szerepelni, mert nem fog beilleni egy létező besorolásba sem. Mondjuk marha jó, hogy általában csak beszélek róla, de nem csinálom :) Remélem hirtelen majd észbekapok és megvalósítom monumentális gigászi terveimet :P

Nos ennyit a hajnali blogolásról, megyek tápértéket növelni. Ha felébresztett a mászkálás, akkor még látni fogjátok a létemet blog formájában megnyilvánulni.

Na csá, együnk...

A nem létező zene/video kategória kap most helyet a blogomon. Úgy érzem meg kell osztanom a világgal, hogy mit hallgatok mostanság. Elborult az agyam zeneileg, igen, ez jól érezhető. De nekem ezek is tetszenek. Nagyonis :)

Elsőként nagy kedvencem, a brutal death metal első futára, a Suffocation jön az Abomination Reborn-nal:

Nyugodalmas jóéjszakát, gyerekek! :)

Ismét jelentkezem.

A tegnapi napról hiányzik itt egy apró beszámoló. Pótlás következik.

Nehezen keltem reggel, de nem probléma, mivel hozzászoktam már hétvégén. Felébredtem a telefonomra 7-kor. Lenyomtam. 9-kor jött a következő ébredés, de csak bambultam az ágyból a semmibe, mert félálom állapotában hullámzott a fejem. 10 körül sikerült kimászni az ágyból :D

Hipertérugrással vetettem bele magam a hajmosás egyszerű tevékenységébe.Apró adalék info, hogy anyám szólt, hogy 11-kor indulunk. Jó. Sietek. Meg is voltam fél 11-re, leültem reggelizni, de valamiért végül úgy döntöttem, hogy csak ledöntök egy teát, aztán mehetünk is.

Egy gyors felöltözés, diák, bérlet, telefon, ipod a ruházatom különböző zsebeibe és kész is vagyok. Mentünk Erdőkertesre nagyimékhoz gigapartira, jelszó: családi összeröffenés; hamisítatlan autentikus cseresznye/meggy szedésre.A vonatút egészen kellemesnek mondható volt, végighallgattam a Suffocation albumot nagy nyugalmamban :D Megérkeztünk, lepattantunk a vonatról, szépen sütött a nap és a szél is fújt eléggé ahhoz, hogy ne legyen melegünk. Csináltam is ott az állomáson egy képet hangulatörökítésképpen:

Szerintem gyönyörű :) Amúgy is rá vagyok kattanva a felhős látványra^^

Szóval itt várakoztunk egy kicsit, aztán megjött nagyapám kocsival vitt minket a házhoz. Befelémenet meeting nagynénémékkel, kézfogás, puszi. Bent nagyim megrökönyödve vette tudomásul, hogy öcsémmel mi bizony már igen nem megyünk összébb :D

Nagybátyámék eközben a két apró lányukkal kinn játszottak, bográcsoztak. Ja igen, bográcsos babgulyás volt a terv, igazság szerit én még meg se kóstoltam, de hoztunk haza belőle, majd ma vacsora címszó alatt tesztelem az anyagot. De jól nézett ki. Azért ettől függetlenül nagymamám annyi ételt főzött, hogy azt hittük napok óta erre készül :D Volt mennyiség bőven :) Mi anyámékkal paprikás csirkére szavaztunk, finom is volt. Anyám egyébként jó sokat fényképezett, főként virágos, növényes makrókat, egész jók lettek, majd mutatok a belőlük. Ebéd után öcsémmel kicsit elvonultunk, megbeszéltük, hogy át fogunk szinkronizálni egy filmet, hogy meghumorítsuk unalmas mindennapjainkat :D Eddig az új Batman film mellett tettük le a voksunkat, főleg, hogy ahhoz a száundtrekk is megvan, úgyhogy azzal kiegészülve fogunk alkotni, valószínűleg nem csak a szövegkönyvet átírva poénosabbra, hanem a háttéreffekteket is viccesen szájjal reprodukálva. Na de ez egy msáik történet.

Az elvonulás pillanatát egyébként így őriztem meg: (a maga digitális utóéletében.)

Aztán később visszatértünk az étkezőbe és egyszercsak "bohócos lufik" kerültek elő, ki tudja honnan :D TUdjátok azoka hosszúkás lufik, amiből mindenféle okosságot lehet hajtogatni, és közben idegesítően fülcsikaró nyikorgó hangja van :D De a lényeg, hogy alkottunk egy kutyát. Vagy leglábbis ahhoz hasonlót, bár kidurrant, nem bírta a strapát. Anyám virága bezzeg túlélőnek született:

Ja és a mi kutyánk földi maradványairól se feledkezzünk meg vizuálisan:

Hát ennyit erről, nyugodjék békében....

Később egy kis dörgéssel egybekötött villámlós eső úgy döntött nem unatkozik tovább a sötét viharfelhőkben, és lejött. Nagybátyámék kislánya meg is ijedt tőle kicsit, de a szülei megnyugtatták :) Nem sokkal ez után ők elindultak haza, később mi is.

A vonatról már tetszett ez a kis eső :) olyan hangulatos, meg hát hallani az esőt, annak van valami sajátos hangulata, ami megfog.

Mindjárt folytatom, hozom a chipsemet, nem szabad hagyni megpimpósodni :D

[a Mindjárt után]

Itt vagyok. Tehát a tegnapi nap ezzel érdekes információival véget is ért. A mai meg szintén egy nehéz keléssel kezdődött, dél körül sikerült megreggeliznem :D Aztán 1-kor mentünk McDonald's-ba ebédelni, mert volt pár kuponunk, amit még ma lehetett felhasználni. A lényege, hogy 1290-ért tudtunk venni olyan menüt, amiben volt egy bigmac, egy közepes krumpli, egy 0,4-es üdítő és vagy Nuggets vagy csirkés szendvics, vagy akár egy második bigmac. A csirkés szendvicses verzió most megvolt, finom.

Most is elég szomorkás az idő, de ez egyáltalán nincs rám hatással. egész jó kedvem van :) Relax zenét hallgatok, ez segít nyugodtan leírni a gondolataimat. Nevén nevezve a www.lounge.fm-en található webrádiót hallgatom. Most ez kell.

Holnap jön ebéd után Reni :) Nem is tudom ma miért nem találkoztunk, valahogy elszállt az idő, bár ez az esős időjárás tudatalatt biztos nem hozta meg a kedvemeta mászkáláshoz és ezért nem jutott eszembe :/ Sebaj, holnap találkozunk :)

Más téma. Gitár :) mi más :D

Mostani egállapodás szerint véglelgesítettem a gitárválasztást. Mint ahogy azt korábban megírtam egy Cort és egy Ibanez gitár között vaciláltam. Végülis visszatértem ahhoz az Ibanezhez, amit régebben kinéztem, gonodltam miért adnám alább. (ugyanis a cort mellett megemlített Ibanez egy olcsóbb modell) Tehát, ha minden jól megy - és ugye miért is ne menne jól - akkor nyár vége felé egy Ibanez RGR321 boldog tulajdonosa lehetek :) Tulajdonképpen már most boldog vagyok attól a tudattól, hogy lesz gitárom, elég közelinek tűnik :)

Íme a hangszer:

Ennyi voltam mára, köszönöm a megtisztelő figyelmet.

Miért?

Miért vagyok én ebbe a szétfacsart, sötét almába zárva?

Vajon mi vezérelt engem idáig, hogy csak süllyedve, süppedve ide érjek, s legyek árva.

De hiszen nem vagyok árva, a témát körbe járva belebotlunk az igazságba:

Nem vagyok már benne az almába'.

Akkor mi ez a cafatokban lógó sárgaság?

Talán megmondja nekem az az öltönyös uraság.

De nem válaszol, hiába kérdem: engem a sors vajon miért vet elébe?

Tovább sétál öltönyben, mert túl elegáns ahhoz, hogy ettől eltérjen.

Én se bámészkodok tovább, felesleges.

Csak eltűntek végre a cafatok, úgy látom ez most a természetes.

Előbújtak helyettük a virágok, növények.

Minden zöld lett, vidámabb, s nem kövérebb

Dühtől, haragtól és meg nem értéstől...az mind felemésztene.

Hiába, kutyából nem lesz pulykapárizsi. Hogy miért? ne kérdezd.

Egyszer volt Budán kukavásár, az is csődbe ment. Befuccsolt az üzlet.

Kész, passz, szevasz, vége. A pénzedet kergesd máshol, kérlek.

Azt is mondhatnám: b*zd meg. De az egy csúnya szó. De megtehetem.

Azt is megtehetem hogy eddig rímbe szedett kavargó gondolataimat most már

Összetakarítom és rímtelenül egyszerűen ömlesztve tálalom. habár...

A hangulatom kissé fáradt. Fáradékonynak mondanám.

Az is lehet hogy álmos vagyok, vagy már alszom is talán.

És mégis, kit érdekel. Azt hittem egyedül vagyok ezen az almán.

De van még itt rajtam kívül élősködő elég. Mind ugyanazzal az egyszerű

Érvvel érvel: "Én ne érnék bármit el?" Ez nem csak puszta létfenntartás.

Ez maga a totális, végzetes önpusztítás.

A halál káros az egészségre. Viszonylag nagy mértékben.

De térjünk vissza a zöldbe, mélyedjünk el a kék égben............................egy kicsit...

Nézzük amíg még lehet, és élvezzük ki, mielőtt a pusztítás elviszi.

Most értem haza.

Ennek a mondatnak szerintem már önmagában árulkodónak kell lennie, tekintve, hogy reggel 5:58 van. De elmesélem miféle kalandokba keveredtem én bele már megint.

Kezdődött minden azzal, hogy meg lettem hívva egy házibuliba; Kata szólt, hogy ismerőse Ócsán egy kis ivászattal egybekötött összeröffenést tart, mivel szülei egy hétig nincsenek otthon. Oké, örültem, végre változatosság.

Elérkezett a szombat este, kimentünk a Nyugatiba. Vonatra fel (ami megjegyzem kib***ottul k**vára lassú volt /nem csak saját vélemény/). Na szép lassan megérkeztünk Ócsára, eme csodálatos kis helységbe, ahol jelen élménybeszámolóm tárgyát képező házibulinak bejelentett, ámde kissé más irányba terelődött esemény lefolyásának taglalását végzem. Egy rövid séta után - és az útbaejtett éjjelnappalis után, ahol az egész évi bevételt megduplázták szerintem :P - megérkeztünk az ojjektumhozhoz, ami állt 1 db házból valamint 1 db kertből.

A buli elején még kicsit háttérbe szorítottam magam, érvényesülésem idejét még nem éreztem elérkezettnek. Aztán egy doboz sör után úgy éreztem lépnem kell és egyetlen ismerőseim - Kata és a házigazda, Attila - környezetében vegyültem. Első beszélgetésem egy kis lelkizés tárgyát képezte, mivel az egyik srác totál kikészült egy viszonzatlan szerelem miatt, és egyfolytában azon járt csak az esze, hogy ő mindig másokon segít és magán nem tud és milyen szar neki, hát elég szomorú történet, de nem részletezném. Aztán később ugyanez a srác, Kata, Patrik (mint később kiderült ő Kata újdonsült "közelebbi ismerőse", de nincsenek együtt, mert azt a mi kedves Katánk ugye nem tudná ép ésszel felfogni, szóval csak intenzíven ismerkednek :D) valamint jómagam ültünk kinn a ház előterében a kertben. A "probléma" a nem éppen kevés italt fogyasztott Gábor (igen, közben eszembe jutott a lelkizős srác neve) beszélőkéje volt, ha szabad így fogalmaznom. Kábé másfél órán keresztül (ez komoly, tényleg másfél óra volt!) hajtogatta Katának, hogy Patrik amúgy nem ilyen és ő se, mert most részegek és tök hülyék, de amúgy nem ilyenek, és, hogy Patrik amúgy nagyon jó ember, mert ő ezt 4 év alatt megtanulta, hogy mennyire jó ember. Hát kb ez ismétlődött a srácnál ezalatt a nevetségesen rövid másfél óra alatt. Egyébként mi Katával szakadtunk a röhögéstől, Patrik meg tök normális volt, annak ellenére, hogy Gábor szerint most épp tök részeg meg hülye volt :D.

Túl voltunk ezen is, amikor is kedves Gábor barátunk összehaverkodott a kukával és megmutatta neki mit ivott ma este. A kukának is biztos ízlett, bár lehet hogy becsiccsentett egy csöppet. Na innentől jött a lejtőn lefele gurulás csukott szemmel, hátra kötött kézzel és fél lábbal. Szerencsétlen Gábor elég szarul lett a piától, és a WC-t megcélozta elég erősen. Két csajjal - Laura és Zsófi, ha jól emlékszem - próbáltunk bele életet lehelni, meg egyáltalán minimum térdelve megtartani, hogy ne dőljön magába miközben rajzolgat a búvárpiával. Végül nagy nehezen kb a WC mellé fektetve sikerült némileg nyugodt állapotba hozni, hát nem irigylem. Azóta egyébként nem tudni mi van vele, elaludt mikor ott hagytuk, reméljük reggelre jobban lesz.

Nos, miután mindezen kalandokon túlestünk mindannyian betömörültünk a szobába, ahol Family Guy-t néztünk, hát azt az agypusztítást, basszus... :D kemény. Igen ám, de egyszercsak, két részes premierje után véget ért a Family Guy, mivel kedves házigazdánk volt szíves kidőlni a saját buliján! Ráadásul elég fura pózban aludt el, van róla képem, kicsit sötét, de a lényeg, hogy megkapta ezért a magáét, szépen kipingálták szerencsétlen fejét valami tollal, hogy legközelebb ilyet ne nagyon csináljon, mert hát azért mégis ő a házigazda...xD

(bocs, Attila :D)

Ja és még hozzá tartozik ehhez, hogy kb egy óráig mindenki csak punnyadtan nézett maga elé vagy nézett másokat, hogy most mi legyen, nézzünk még valamit, vagy aludjunk vagy mi lesz, de látszott, hogy az agyi színvonal annyira alcsony, hogy esélytelen itt bármiféle gondolkodás.

No de aztán valahogy csak sikerült hármunknak eldönteni, hogy akkor könnyes búcsú a többiektől, mert 3:50kor indul az első vonat, és mi azzal eltakarodunk haza :D Elég erőteljes tempóban indultunk neki, amire szükség is volt, bár a tüdőmet kiköptem mire a vonatot elértük. Hát kicsit kerültünk és egy vagy két utcával arrébb sikerült kijutnunk a vasúti sínekhez, szóval még vissza kellett sétálni a síneken a sötétben; izgi volt közben azon izzadni, hogy elérjük-e egyáltalán vagy feleslegesen takarítjuk a levegőt a vérré gyalázott tüdőnkkel :D Na de elértük sikeresen a vonatot, aztán még nekem sikerült a ellenkező irányba felszállni a metrora, de egy megálló után rá is jöttem és leszálltam. Mellesleg pont láttam elmenni a másik irányba tartó metrot és mivel korán volt, 10 percet kellett várnom a következőre :D Ezek után már a nullára csökkent a kalandvágyó pillanatok vonzó erje a közelemben.

Nos ez volt a "hattttalmas nagy buli, lesz egy rakás ember" című punnyadás :D Ja még annyit hozzáfűzök, hogy az egész társaság kb fél 12kor be volt állva, fél egyre meg már "vége a bulinak" hangulat lett úrrá rajtunk :D Ja és én megittam egy doboz sört, egy pohár bort, meg egy korty kotyvalékot, amiben, ha jól emlékszem kóla, martini, vodka meg nemtommi volt, megkínáltak vele, de elég is volt. Olyan íze volt mintha mentolos kólát innék, csak utána elég csúnya utóéletet élt a számban, ettem is rá egy kis paprikás chipset :D Egyébként az tök finom volt. Magyarul most se b***tam be, de nem bánom ezek után :D Nem volt rá szükség.

Na vége, kész volt, jó volt, ennyi volt.

Újabb spontánvers következik, a kockázatok és mellékhatások tekintetében kérdezze felügyelőtisztjét,ékszerészét. Címe:

Paraszt

rotáció.
vér,
izzadtság,
a tenyeredben.
de lefolyik.
szarügy.
nem?
de.
meleg is van a búzatáblában,
nem ott kéne dolgozni.
vagy legalább légkondis traktorod lenne,
te paraszt.
akkor szalmakalap se kéne,
ami szúrja a hülye fejedet.